Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Kurultaj előzmények 2. rész

2009.06.16

A találkozó történelmi előzménye - 1500 év után újra együtt

A magyarság tudatában (még ha megtépázva is) a mai napig él a keleti (ázsiai) származás hagyománya. A magyarság eredetével kapcsolatban - a XIX. század dereka óta - váltakozó hevességgel dúl a vita a különböző tudományos álláspontok között. Az utóbbi fél évszázadban (különösen a rendszerváltásig), sokszor minden ellenérvet figyelmen kívül hagyva erőltették a magyarság „finn-ugor” eredetének kétségbevonhatatlan tanát.

A magyarság eredetére vonatkozó régészeti, nyelvészeti, etnográfiai és embertani kutatások azonban jóval árnyaltabb és igen összetett képet rajzolnak ki.

Kép Ma már a legtöbb kutató (különösen a régészek és az antropológusok) elfogadja, hogy a honfoglaló magyarság embertani jellege, valamint kultúrája is inkább az iráni és szkíta hagyományokat is őrző, közép ázsiai „törökös” népességekkel mutat hasonlóságot.

A tudományos kutatások eredményeitől függetlenül - a tudósoktól az egyszerű emberekig - évszázadok óta foglalkoztatja a magyarságot a távoli idők homályába vesző eredetünk kérdése.

A X. században a két népcsoport kapcsolatáról a VII. Bíborbanszületett Konstantin feljegyzésiben nyom maradt. Megemlíti, hogy Tormás, Árpád fejedelem dédunokája beszámolt neki a kapcsolattartásról: „küldöttjeik mind mostanáig meg-meglátogatják a keleti türköket”. A XI. században a Kazár Birodalom területére költözött kunok tovább mélyítették a barátságot Belső-Ázsiával. Julianus barát a keleten maradt magyarok keresése közben 1235–36-ban, további bőséges információkkal bővíti ki az eddigieket. A mongolokkal való kapcsolat során a továbbiakban hírt adtak még a Belső-Ázsiában élő magyarokról: a vallon származású Rubruk 1243-ban a mongol nagykán udvarából; Magyarországi Illés, aki 1340-ben érkezett vissza Avignonba a mongoloktól; Magyarországi Gergely öt évet töltött a mongolokkal és 1346-ban ért vissza Európába; Escandeli Máté az 1300-as évek végén Kína belsejéig eljutva. Kép Az 1600-as években a kínai magyar misszió szellemi vezéregyénisége, Schall atya megjelentette a Historia narratio (1665) című művét. II. Apafi Mihály udvari káplánja Johann Grueber, aki a kínai útját követően Nagyszombaton az egyetemi katedrán adott elő e témakörből. Orosz területekről hírt adott még a magyarokról Zalánkeményi Kakas István és Tectander György 1516–1526 között; a Nagy Péter cár szolgálatában lévő Hatvani Turkoli Sámuel; Orlay János és követője, a kaukázusi magyarokhoz eljutva Nagylaki Jakcsics Gergely 1804 tavaszán. Ismeretes a továbbiakban ebből a századból még két útleírás, egy Szabó nevezetű nazarénus hittérítő 1805 és 1822 közötti bagdadi útinaplójában említést tesz „több milliónyi ázsiai magyarról” és Ógyallai Besse János (1765–1841) a Kaukázusban maradt szavárd magyarok között végzett kutatását Franciaországban adta ki, mivel az osztrák kancellária betiltotta. Márlaki Jerney János–Zichy Jenő expedíciói 1895 és 1898 között Perzsia, Oroszország és Kína felé irányult. 1964 ősze és 1965 tavasza között Tóth Tibor antropológus, a Természettudományi Múzeum embertani tárának vezetője háromezer-száz mindkét nembeli felnőttről gyűjtött adatokat Baskíriában, Tatárföldön, Grúziában és Kazakisztánban. Megállapította, hogy az argün népcsoportnak a Turgaj-mélyedésben élő madiar törzse mintegy kilencszáz–kilencszázötven főből áll, nomád életet élnek, nemzetségfőjük nevét valamennyien ismerik, családfájukat tíz-tizenkét nemzedékig tudják visszavezetni.

2006. szeptemberében Bíró András Zsolt egy teljes törzs antropológiai és genetikai felmérését végezte el a világon először a Torgaj-vidékén. Az SNP analízis eredménye arra enged következtetni, hogy a mai magyarországi lakosság egy részének ősei és a kazakisztáni Madjar populáció ősei között genetikai kapcsolat áll fenn. Személyes vallomásukban csodaként szólnak a találkozásról: „Csoda, bár első hallásra talán nem tűnik nagy csodának, hogy magyarokat találtunk Kazakisztánban, a volt szovjet tagállamban, hiszen a világon mindenütt élnek magyarok. Igen ám, de ezek a magyarok nem a közelmúltban, politikai vagy megélhetési céllal kerestek életüknek új helyet, hazát. Ők – és ez ősemlékezetükben, mondáikban fennmaradt – még akkor váltak el, maradtak le tőlünk, őseinktől, amikor a magyarság elindult (ki tudja hanyadszorra) a Kárpát-medencébe. Csoda, hogy életben vannak. Megismerve az elmúlt száz évüket, kész csoda, hogy megmaradtak. Mi voltunk szinte az első idegenek akik „száz éve” betették a lábukat, és tőlük sem látogatták sokan a nagyvilágot.”

A tudományos felméréseket már 2007-ben találkozó követte. Az első Kurultajt 2007. július 4–8 között Saga településen a Madjar törzsi terület központjában szervezték meg. 2008. augusztusában a második Magyar–Madjar törzsi találkozó a Kárpátmedence földrajzi középpontjában Kunszentmiklós, Bösztörpusztán Saga testvérvárosában zajlott.

 

Forrás: http://www.kurultaj.hu

http://hangado.eoldal.hu