Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

A szív útja

2009.06.15

Beavatás előtti életem az út keresésével telt. Nem kapkodtam el, csak éreztem gyermek-koromtól kezdve, hogy ez itt nem a valóság, nekem meg kell találnom az oda vezető utat. Gyógynövények tanulmányozásával és használatával kezdtem 17 évesen, és a kézrátétellel való Krisztusi gyógyítást kutattam. Lelki vezetőmmel, szellemi mesteremmel korán felvettem a kapcsolatot, aki mindig türelemre intett. Egyből a célba akartam jutni, pedig az út a fontos. Tanfolyamról tanfolyamra jártam, éreztem, hogy minden összefügg, de az analógiás gondolkodásmódra az asztrológia tanított meg. Attól állt össze bennem a nagy egész, és tanultam meg az univerzum alaptörvényeit. Akkor Gábriellel kerültem kapcsolatba, akitől további tanításokat kaptam. Persze nagy leckéket adott az élet, ahol az elméleti törvényeket kellett tudnom alkalmazni. Ahogy megéltem és gyakorlatban használni tudtam egy-egy alapigazságot, mindig kiderült, hogy egy-egy beavatást kaptam általa.

 

Volt, hogy csak az a tudat mentett meg a teljes fizikai és lelki összeomlástól, hogy biztos nem kapok nagyobb terhet, mint amit elbírok. Feladtam volna, ha nem lettem volna biztos abban, hogy feladatról van szó, hogy tudom-e megélni, amit olyan szépen el tudok mondani.

 

2007. júniusában elvonuláson voltam, amikor egy hegytetőn egyedül meditáltam, és Gábriel kérte, hogy egy gyakorlatot végezzek el. Még soha nem hallottam róla, de követtem útmutatásait. Attól a naptól kezdve nagyon sokszor kérte, hogy ismételjem meg, használjam bizonyos helyzetekben. Novemberben találkoztam Czeke Andrással, akinek elmeséltem a történteket. Akkor tudtam meg, hogy mi az AranyAsszonyság és, hogy ugyanazt a gyakorlatot kapják a beavatáson, amit én is kaptam. Amiket András mesélt egy AranyAsszony működéséről, feladatáról, céljáról, azt mind magaménak éreztem, hiszen ebben éltem az elmúlt 5 hónapomat. Nagyon jó volt, hogy valaki végre érti, amit mondok, amit érzek, amit teszek. Hiszen eddig érdekes szemekkel néztek rám, amikor azt mondtam, hogy szerelmes vagyok mindenkibe, az egész világba. Nem is gondoltam, hogy ez normális és, hogy mások is vannak ezzel így. Nagyon örültem, hogy a szakrális nő beavatás által egy olyan közösségbe kerültem, ahol mindenki így gondolkozik, és azon fáradozik, hogy minél több ember szívcsakrája nyíljon meg, és minél több ember éljen igaz, félelem nélküli szakrális életet.

 

A nagy változást az életemben az jelentette, hogy pontos feladatokat kaptam, megtudtam, hogy mit is kell kezdenem magammal, mire tudom felhasználni képességeimet és azokat a helyzeteket amikbe belekerültem. Letisztult sok minden, nem maradt bennem kérdés, világossá váltak céljaim.

 

Kértem hozzá egy olyan párt, akinek értékrendje és céljai megegyeznek az enyémmel és egymás útját kölcsönösen tudjuk segíteni. Olyan gyorsan megkaptam, hogy észre sem vettem egy darabig. J Hihetetlen sebességre felgyorsultak a dolgok!

Első feladatom volt, hogy már meglévő, de egymástól külön dolgozó csoportokat összehozzak. Utána egy olyan központot kellett megteremteni, ami egy későbbi iskola alapjául szolgálhat. Pontosan megkaptam már az iskola felépítését, gyakorlatait, elméleti tartalmát, de még nincs itt az ideje. Mostani feladatom, a környék hasonló gondolkodású, ébredő, vagy ébredni vágyó, gyógyuló, vagy gyógyulni vágyó embereinek összefogása. Példát mutatni az úton, erőt adni a nehézségekben, segíteni ott, ahol kérik, tudatosságra nevelni két gyönyörű kislányomat és szüntelenül dolgozni önmagamon.

 

Az embereknek azt tanítanám meg, hogy hogyan kell a szív útján járni. Szívvel gondolkodni, a jelenben élni, minden élőt tisztelni és elfogadva szeretni olyannak, amilyen. 

Áldás! Békesség! 

Ugrin Orsi   http://szivutja.belsobarlang.hu   2009-02-11